Hírek

2 az 1-ben település

Vajon mennyire igaz, hogy Pócsmegyer és Surány egyazon település?

Nem a közigazgatási részére gondolok, nem az önkormányzat erről való kommunikációjára, hanem arra, hogy mi itt lakók, mit gondolunk erről.

Itt lakom Surányban, de Pócsmegyerre csak a postára megyek, ritkán orvoshoz, még ritkábban gyógyszertárba és alkalmanként a PRK-ba. Ki ne felejtsem a Polgármesteri hivatalt, helybéli dolgaimmal kapcsolatos ügyeket intézni, ugye, oda járok.

Másért átmenni mindezidáig nem volt eszemben, mindaddig, amíg a PS2.0 csapat megírta, kinyomtatta négy oldalas, a településsel foglalkozó közösségi, közéleti szóróanyagát.

Ezzel a nyomtatvánnyal kezdtük meg – sok támogatónk, segítőnk aktív részvételével – a terjesztést. A megyeri részre hárman mentünk, egy helyi csapattagunk segített felosztani az utcákat közöttünk, hogy mindenhová eljuttathassuk a lapot.

Hétvége volt, nagyon meleg, a falu csendes volt, mintha aludna a hőségben. Lépkedtünk az aszfaltos úton, a kerítések mögött megbúvó, többségében takaros házaknál érezni lehetett az időt, a múltat az anyagokban, a gerendákban, a finom repedésekben, a ki tudja hányadszor felújított, rendbehozott házfalakban, ahol generációk születtek, éltek, haltak és a kör lassan, komótosan halad azóta is.

Azon tűnődtem kit fog érdekelni itt az újságunk, hiszen elsősorban Surány ügyes-bajos dolgairól szól, azon túl, hogy az önkormányzatnak egy-egy rossz döntése mindannyiunk pénztárcáját érinti.

Már az első kapunál meglepetésünkre érdeklődéssel fogadtak bennünket, és amikor rákérdeztünk arra, hogy itt a faluban mi az, amivel többet kellene foglalkozni, mi az, amin javítani kellene a napi életvitelben is, egyértelműen a közlekedés volt a válasz. A munkába járás, az iskolába jutás, a bevásárlás, ügyintézés, programokra való eljutás ma már megköveteli a jól átgondolt, egymással összehangolt szigeti közlekedést és a túloldalakra való eljutást a szigeten túli járművekhez való logikus, időbeni kapcsolódást. Abban is egyetértettünk, hogy ez egy olyan kihívás, amiben csak is a sziget önkormányzatainak összehangolt munkájával és lobbizásával – a megfelelő hatóságoknál, minisztériumoknál -, hozhat eredményt.

Nemcsak Surány, de bizonyos mértékben Megyer lakossága is nő, ez a tendencia nem visszafordítható, ez nem kívánságműsor, hiába mondta fülem hallatára az egyik önkormányzati vezető, hogy senki nem hívta ide őket – ettől nem leszünk kevesebben.

Ki sűrűbb járatokat szeretne, valaki még egy kifejezetten szigeten belüli járatnak is örülne, más hajóra vágyik, de amiben mindenki megegyezett, akikkel beszélgettünk, hogy legyen kiszámíthatóbb és sűrűbb. A rév melletti biciklitárolóért is sokan aggódtak, hogy el ne bontsák, mert, hogy úgy hallották az a terv.

Valahol beinvitáltak bennünket, meséltek, régi tárgyakat mutattak, máshol a kerítésnek dőlve, támaszkodva egyik-másik oldalról diskuráltunk, mit, hogyan lehetne.

Szóval, igen.

Pócsmegyer azaz Megyer és Surány nagyon más, sőt, még egy főút is elválasztja őket egymástól.

Mégis ebben van a nagyszerűsége is, abban, hogy két ennyire egymástól elérő vidéket takar a település. Surány a maga kócos, dús zöldjével, nyaralóival, állandó lakosaival, színeivel, a folyó kavicsos és homokos partjaival, nyári nyüzsgésével, sokszínűségével, földútjaival (ha karban lenne tartva) és Megyer a múltjával, templomával, csendes kis utcáival, színes szántóföldjeivel és a tóval, amit szintén elképesztő lehetőségeket rejt magában. Mindkét település részen van tennivaló és őszintén remélem, hogy eljön az az idő, amikor nem csak muszájból járunk át az út egyik és másik oldalára, hanem azért, mert a jövőbeni fejlesztések okán mindenkit vonz valami látnivaló, egy jó ebéd vagy vacsora, különböző kulturális esemény, sport (akár szabadtéri is) lehetőség, vagy csak szimplán beszélgetni egyet a mindenki számára nyitott közösségi helyek valamelyikén.

Pócsmegyer-Surány, jó lenne ezt így olvasnom valamikor a hivatalos megnevezésekben is.

Mwajas Kriszta

Borítókép: Google